A Vadaskert Alapítvány 2009 óta komplex élményterápiás programokkal is segíti a lelki nehézségekkel küzdő gyermekek és fiatalok gyógyulását. A MOL Gyermekgyógyító Program támogatásával a 2012/2013-as tanévben többek között depresszióval, evészavarral, viselkedészavarral, kötődési problémákkal hozzájuk forduló gyerekeknek és családjaiknak szerveztek kalandterápiás családi hétvégéket. Tapasztalataikról Labancz Dániel pszichológust kérdeztük.
Miért döntöttek úgy, hogy idén hangsúlyosan bevonják a gyerekek családját is a terápiás folyamatba?
Tavaly kamaszoknak szerveztünk élmény- és kalandterápiás csoportokat a MOL Gyermekgyógyító Program keretében, és akkor is tapasztaltuk, hogy a szülőkkel való együttműködés alapvető fontosságú. Sok esetben a családi problémák tünethordozója a gyerek, ezért jóval hatékonyabb lehet, ha az egész család eljön, és közösen vállalja a felelősséget a problémáért. A gyerek ilyenkor érzi, hogy nincs egyedül, támogatják.
Kik vehetnek részt a családi hétvégéken?
Elsősorban a kórházi ellátásból kerülnek hozzánk a gyerekek, de volt már olyan is, hogy a szülő egy rólunk szóló újságcikk alapján talált meg minket. Egy-egy hétvégi csoport négy családból áll, így a résztvevők egymástól is sokat tanulhatnak. Az a célunk, hogy könnyebbé tegyük a hétköznapjaikat azoknak a családoknak, ahol a gyereknek valamilyen pszichiátriai, pszichológiai nehézsége, problémája van, így a programra nem feltétlenül a szűk család jön, hanem azok, akik együtt élnek, akár nagyszülők is. Életkor szempontjából vegyes a csoport, fontos viszont, hogy a gyereknek is legyen egy minimális önreflexiós készsége, képes legyen arra, hogy az átélt élményekkel kognitív szinten is dolgozzon. Általában 12-13 éves kortól hatékony a módszer, de volt már, hogy 6-7 éves kistesó is nagyon motiváltan, aktívan vett részt a programon.
Mennyiben jelent nehézséget, hogy a résztvevők változatos háttérrel, problémákkal érkeznek?
Az élményterápiás módszer jól működik heterogén csoportban. Nem a tünetek szerint válogatjuk a résztvevőket – a lényeg, hogy a probléma családi rendszerben is jól megfogható legyen. A problémák mögött húzódó készségdeficitekre fókuszálunk, ezeket fejlesztjük: például az empátiás-, a kommunikációs készséget, a felelősségvállalást vagy az indulatkezelést.
Az élményterápia során gyerekek, felnőttek extrém helyzetekben – például a magas kötélpályán – együtt küzdenek meg a kihívásokkal. Hogyan reagálnak ezekre a szokatlan körülményekre? 
A hétvége során természetesen csak fokozatosan jutunk el azokhoz a nagy kihívást jelentő feladatokhoz, amit például a magas kötélpálya jelent. Viszont a körülmények az egyszerűbb feladatokban is valóban szokatlanok. Az egyik elmélet, ami alapján a programunkat kifejlesztettük az úgynevezett komfortzóna modell, mely az outdoor-módszerek egyik alapja. Eszerint van egy komfortzónánk, ahol a hétköznapokban megszokott módon reagálunk az eseményekre. Az erős, szokatlan élmények azonban rákényszerítenek minket, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és átlépjünk a tanulási zónánkba, ahol már nem biztos, hogy működnek ugyanezek a stratégiák. Ha fenn vagyok a kötélpályán valakivel, vagy a családtagjaimmalbekötött szemmel keresünk egy fát, csak úgy tudunk túljutni a feladaton, ha együttműködünk – ha például azt szoktam meg, hogy agresszióval oldjam meg a konfliktushelyzeteket, az ezekben a gyakorlatokban többnyire csődöt mond, és kénytelen leszek kipróbálni más stratégiákat is. Gyakori például, hogy valamelyik szülő megmondja, hogy ő a főnök, az van, amit ő mond. Bárkinek lehet jó ötlete, beszélgetéssel közös megoldást kell találni a helyzetre. Ezek az élmények modellezik a hétköznapi helyzeteket: a frusztráló, vagy problémamegoldást, együttműködést igénylő helyzetek megoldásához olyan készségekre van szükség, amelyek a hétköznapokban is hasznosak, ha együtt élek valakivel. Nagy hangsúlyt fektetünk a családtagokkal átélt élmények megbeszélésére is, és így együtt az élmény és az élmények feldolgozása olyan erős tapasztalatot jelent a részvevőknek, amely sokáig hat.
Milyen speciális képességeket igényel a szakemberektől ez a terápiás forma?
A programot egy háromfős szakmai team vezeti: Dr. Kenézlői Eszter gyermekpszichiáter szakorvos, pszichoterapeuta, Skaliczky Dávid élménypedagógus és tréner és jómagam. A pszichiátriai, pszichológiai, pedagógiai végzettségeinken túl mindannyian képzett outdoor trénerek vagyunk, van közöttünk képesített életmentő is, a gyakorlataink pedig teljesen kockázatmentesek, szigorú nemzetközi biztonsági sztenderdekkel dolgozunk. A személyes érdeklődésünk is kapcsolódik az élményalapú tevékenységekhez, én például rengeteget mászok sziklát. Sziklamászás során hatalmas önismereti utat jár be az ember, sokat tanultam bizalomról, kitartásról, fejlődésről. A sziklán is ketten vagyunk, a másikra van bízva az életem, az övé pedig rám, nem lehet nem együttműködni. Mindannyian megtapasztaltuk ezeket az élményeket, és szeretnénk ezt továbbadni másoknak is.
Új Európa Alapítvány
